Arnhem - Avagy a híd túl messze van! (Airborne Museum Hartenstein)

Amióta az eszemet tudom, mindig is csodálattal néztem, hogy a vitéz katonák, milyen szikla szilárdsággal, és halált megvető bátorsággal vették fel a harcot, a gaz harmadik birodalom izzó szemű, gonosz csatlósaival. Hál Istennek, ezzel nem egy film foglalkozott. Vegyük pl a Kelly hőseit, a Piszkos tizenkettőt. Azonban ezek közül egy bizonyos film fogott meg a legjobban. Egy nyamvadt hídért milyen szenvedést és véráldozatot kell adni. Egy hídért.... Ez pedig a Híd túl messze van - című film volt. Még csattogós lepke tologatós koromban láttam ezt a filmet. Azonban sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ennek a hatalmas összecsapásnak a helyszínét látni fogom. 2013 decemberében volt szerencsém, németországban tölteni az ünnepeket. Mivel elég közel volt a határ, felcsaptam a notebookot, és megnéztem, hogy milyen ismerős holland városok vannak a közelben. Kb első pillantásra megállt a szemem Arnhem-en. Hát ide el kell mennem.... :) Kicsit borús, azonban a holland időjáráshoz képest igen kellemes idő fogadott minket, amikor behajtottunk Arnhem városában. Az első meglepetés akkor ért, amikor az autópályán jobb felé tekintve megláttuk a hírhedt hidat. Nem kell mondanom ugyan úgy néz ki még mindig, mint a háború alatt. Azonban amikor ránéztem a GPS-re még vagy 15km volt a múzeumig. Így egy kicsit meglepődve, de tovább zötykölődtünk a célig. A következő meglepetés akkor ért, amikor a hátunk mögött hagytuk az Arnhem táblát, és begurultunk Oosterbeek-be. Azonban itt már láttuk, hogy jó helyen vagyunk, mert kb minden második autó valamelyik ablakára ki volt ragasztva valamilyen II. vh-us matrica. 1-2 perc autókázás következett, és a főút mellett meg is láttuk az Airborne Museum-ot.

Na itt kapásból ki is derült, hogy miért itt és ez a múzeum. 1944 szeptemberében az 1st Royal Airborne Division ezt az épületet használta főhadiszállásnak, és innen irányították a hadműveleteket. Ahhoz képest, hogy maga a múzeum, nem úgy néz ki, mint ami egy magamfajtát érdekelne (Első ránézésre inkább egy étteremnek néz ki. De csak első ránézésre.), azért vannak jelek, amitől egy military fun elkezd vigyorogni.

Az épületbe belépve, kapásból egy ajándékboltban találjuk magunkat, ami mindenfajta 2. vh-t idéző emléktárgyakkal van tele. A belépő igazából holland mércével nézve nem túl drága, de nem is olcsó. Fejenként 20€-ót kell lecsengetni, aki be akar lépni. Azonban higgyétek el megéri. :) Maga a múzeum úgy van kitalálva, hogy lineálisan haladva járja végig a látogató, és ne keljen vakargatnia a fejét, hogy mit hagyhat ki. Az első teremben egy kisebb mozi van berendezve, ahol lehet választani angol, német, holland, vagy francia nyelvből, hogy milyen nyelven akarjuk a a játszott dokumentum filmet megtekinteni. Igazából egy rövid 10-15 perces összefoglalót hallhatunk a Market Garden hadműveletről. Ebbe nem mennék bele, mivel szerintem már sokan leírták, hogy pontosan mi történt ott, akkor. Ezen kívül a terem tele van britt és német egyenruhákkal, melyek közül néhányon, lőfegyver által okozott bemeneti nyomokat is sikerült felfedeznem.

A következő terem a légi felderítés dokumentumaiból, légi felvételeiből, valamint a kisebb nagyobb bombákból áll. Megtekinthető a brittek teljes ejtőernyős felszerelése.

Innen tovább haladva botlunk bele a híradós szobába. Ez tele van korabeli újságokkal, fényképezőkkel, kamerákkal.

A folyosóra kilépve láttam, a szerintem egyik legmegrázóbb dolgot, amit valaha is láttam. Ez egy tapéta darab volt valamelyik Arnhem-i ház szobájából, ahol egy brit lövész bújt meg. Itt az dokumentálta, hogy mennyi nácit ölt, vagy sebesített meg. Azért belegondolni, hogy egy félig szétlőtt házba kuporogni, és folyamatosan a célt keresni... na ... nem lehet egy lelki felüdülés.

Na igazából, ez volt a körítés. Egy fanatikus fegyberbuzinak ez után kezdődik a habzsi-dőzsi. A következő helyszínektől letettem az államat a padlóra. Igazából itt csak annyit írok, hogy itt minden, de minden kézifegyvert meg lehetett találni, ami a II.vh-ban megfordulhatott. Na a duma helyett tényleg jöjjenek a képek.

Igazából itt mélyen nem akarok belemenni a fegyvertípusokba, szerintem mindenki megismeri őket. Amire max felhívnám a figyelmet, az a távcsővel szerelet Lee Enfield Mk.I hadi puska. Igazából a vitrinbe látható MG 34, Sten, stb is elég érdekes és ritka, de ez a puska, még a háború idején is különleges volt. Ugye abban az időben, nem úgy csinálták a mesterlövész puskákat, hogy ez most az lesz, hanem a termelés folyamatában néha ki-kitűnt egy olyan cső, puska, ami jobb és pontosabb mint a többi. Ezt kivették a termelésből, és kb a csodához határos módon hozzáállították a kb még ritkább távcsövet. Ez privilégium volt. Csak a legjobb lövészek kaphattak egy ilyen csodát. Ja, és nem mellékesen, a tus át is volt lőve. Szegény lövész... Miután jól kicsorgattam a nyálam, a következő helyszínen ott is várt egy hatástalanított Lee Enfield, amit kedvünkre meg is taperhattunk.

Érdekesség képen, a jelenlévő orvos öcsém eléggé vakargatta a fejét, amikor ezek a spártai kötszerekhez jutottunk. Megállapította, hogy igazából, egy harctéri kezelésre max annyira volt ez jó, mint 7,62-es ellen a fa pajzs.

Nagy kedvencem a következő, brit PIAT rakétavető, mely állítólag a katasztrófális kialakítása miatt, több kezelőt ölt meg, mint cépontot.

A következő is egy érdekesség. A brit sticky bomb, azaz ragadós bomba. Egy védőtokba van bele helyezve. Igazából tankok mozgás képtelenné való alkalmazására találták ki, pl árokból felragasztották az aljára, de lánctalpra is előszeretettel használták. (Jobb oldalt az a teke golyó szerű az).

Ezen a szinten igazából, minden fajta amerikai, szovjet, német és brit kézi fegyver megtalálható, nem is írok mást, inkább beszéljenek a képek.

Miután jól kicsorgattuk a nyálunkat a fegyverek bambulásától, útnak indultunk a pince irányában, ahol a leírások szerint interaktív kiállítás fog ránk várni.

Addig azonban még át kellett haladnunk, a tiszti tárgyalón, ami brutál mennyiségű fényképpel valamint rangjelzéssel volt teleaggatva. Ennyi fizikailag "megfogható" tárgy mellett az ember igazából meg sem akar állni ilyeneket nézegetni, de higgyétek el megéri. Elég megrendítő képeket lehet itt felfedezni. Az alagsor első szintjén egy kis terem van berendezve viaszfigurákkal, és mindenfajta felszereléssel. AZ egyik oldalon éppen egy haditerv megszületése, a másikon sebesültek kezelése folyik éppen.

Ez után egy amerikai Glider vitorlázó repülőn át vezet az utunk, ami egy tágas csarnokba vezet át, melyben néhány jármű lett kiállítva.

A végére érve jön a lényeg. Tábla jelzi, hogy Arnhembe érkeztünk. Belépve az ajtón egy városi harc közepén találjuk magunkat. Egy kisebb város van itt megjelenítve, kilőtt autóval, civilekkel. Természetesen ezek nem mozognak, így a hangulatot fényekkel és hangeffektekkel idézik elő. Na ez az a helyszín, amit fényképezni kb lehetetlen, de azért megpróbáltam. Nagyon hangulatos. Ha egyszer ilyen helyszínen airsoft-ozhatna az ember, soha nem felejtené el.

Nagyon nagy élmény ez a helyszín, azonban minden jónak egyszer vége kell hogy legyen. Innen az út már csak az ajándék boltba vezet.... Összegzés képen: Egy nagyon jól összerakott múzeum. Aki kicsit is szereti a military-át, vagy a II.vh-val kapcsolatos eseményeket, annak érdemes ezt megnézni. Azonban azt nem ajánlom senkinek, hogy csak emiatt utazzon ide, mert igazából 2-3 óra alatt kényelmesen végig tekinthető a múzeum. Ettől függetlenül nagyon jó élmény volt. http://en.airbornemuseum.nl/museum